2010. május havi archívum

wjani

Shackleton – Bankár szemmel

Témakör: Alternatív management
Dátum: 2010. május 26.
Írta: wjani

Donaldson, Lufkin&Jenrette főhadiszállás

Legutóbb odáig jutottunk, hogy az Endurance befagyott a Weddel-tengerbe, így most van egy kis idő arra, hogy körbenézzünk. Nézzünk körbe, más mit gondol a Főnökről?

Egy befektetési bankár véleményére és gondolataira még a pénzügyi válság után is érdemes adni: a következőkben egy igazi “nagymenő” megközelítése fog következni egy másik “nagymenőről” – a Főnökről – Shackletonról. A Donaldson, Lufkin & Jenrette befektetési bank vezető tanácsadója majd partnere volt Eric Miller. Miller több mint harminc évig kiváló szakértelemmel foglalkozott üzleti trendek megfigyelésével és elemzésével. Ez még az a kor volt, amikor a plebsz nem akarta máglyán elégetni a bankárokat, hanem teljes nyugalommal ülhettek bele a nyerges vontató hosszúságú limuzinba. Miller tapasztalt üzleti és katonai (Korea) veteránként értékelte a Főnököt és az expedíciót.

Miller szerint Shackleton messze megelőzte korát vezetési módszereivel és stílusával. Sokkal demokratikusabb volt, mint más expedíciók vezetői, sokkal jobban figyelt a részletekre. A Főnök és sok ma sikeres, tisztelt szervezet illetve vezető – Intel, Steve Jobs, Microsoft – képesek voltak igazi úttörőként eltörölni a sokszintű szervezetek olyan jelképeit és extráit, mint az igazgatóknak kijáró egyszemélyes, zárt iroda, külön kabin a hajókapitánynak és az expedíció vezetőjének, névre szóló parkolóhelyek, személyi kivételezés az expedíció során. Ma már a legtermészetesebb dolog, hogy a vezérigazgató tegeződik az összes dolgozóval. Miller szerint ez már természetes. Nálunk is tegeződünk a vezérigazgatóval vagy a főnökünkkel? Jó reggelt Tanár/Igazgató úr!…

Miller azt is csodálja Shackletonban, hogy képes volt jó arányérzékkel megteremteni a munka és a pihenés egyensúlyát a Déli-sarki expedíció során a legénység számára. A Főnök tudta, hogy mikor kell időt szánni egy kis ünneplésre vagy mikor jöhet néhány falat igazi finomság, csak úgy, az élvezet kedvéért.

“Képes volt velük tartani, részt venni a mind a munkában, mind pedig a kikapcsolódásban úgy, hogy közben sem a tekintélyén, sem a megbecsültségén nem esett csorba. Mindenki kivette a részét a napi munkában, még a tudósok is, és Shackleton fizikai ereje, kitartása nagy ösztönző erőnek bizonyult”  - Miller, a bankár.

Milyen buktatói lehetnek annak, ha túl lazára ereszti a vezér a pórázt? Ma már tényleg csak lazán működnek jól a szervezetek? A Főnököt mi vezérelhette, hogy alapvetően ilyen újszerű hozzáállása legyen az embereihez és a feladathoz?

marci

Innováció – mi az és mi nem

Témakör: Innovációk
Dátum: 2010. május 21.
Írta: marci

Az előző bejegyzésben megállapítottunk valamit: innoválni márpedig kell! Most egy kicsit azt szeretném körüljárni, hogy valójában mit is nevezhetünk innovációnak.

Az első nagyon fontos dolog, amit tisztáznunk kell, hogy milyen szinten is vizsgáljuk az innovációt. Talán legkézenfekvőbb ha a vállalat szempontjából vizsgálódunk. De mindjárt látni fogjuk, hogy nem is olyan egyszerű ez, amint ráeszmélünk, hogy vállalati innováció alatt nem feltétlenül azt értjük, hogy dolgozik a vállalatnál egy modern kori Edison, és éppen az új spanyol viasz kifejlesztésén dolgozik. Hát akkor mit is pontosan?

Schumpeter öt különböző vállalati innovációtípust különböztetett meg:

  • új termék bevezetése
  • új gyártási technológia bevezetése
  • új értékesítési piac feltárása
  • új erőforrás piac feltárása
  • új szervezeti formák bevezetése

Azt hiszem a közvélemény az első kettőt szokta ismerni, a maradék három valahogy furán hangzik első körben. Pedig azt kell mondjam, nem kicsi a jelentőségük. Sok esetben még jobban meghatározza a vállalati sikert az, hogy képes-e egy vállalat jobb piaci lehetőségekre rárepülni, olcsóbban vagy gyorsabban hozzájutni a különböző termelési erőforrásokhoz (aztán beszélhetünk itt az alapanyagokról, a beruházási javakról vagy akár a munkaerőről is). Egészen izgalmasan hangzik az utolsó pont, hiszen magát a szervezetnek a struktúráját, kultúráját, működési mechanizmusait, üzleti folyamatait átszabni nem egyszerű dolog. Bár mifelénk még bizony nagy divatja van annak, hogy régi struktúrákat át akarunk nevezni, mindenkinek a homlokán kicseréljük a címkéket, miközben valós változás alig történik. Fontos, hogy akár termékekről, technológiákról, új piacokról vagy szervezeti formáról beszélünk, a változásnak valóban újításnak kell lennie. Az persze megint egy más kérdés, hogy aprócska módosításról vagy éppen világra szóló radikális változásról van szó.

Az innovációkkal kapcsolatos sorozat még folytatódni fog néhány apró magyarázkodással, mielőtt azonban tovább mennénk, szeretnék feladni egy kis leckét minden Olvasónak, és várom a véleményeket.

Gondolom ma már számára ismerősen hangzik egy-két vállalatirányítási rendszer márkaneve. Ma már a vállalatok többsége számára, és sokan részlegesen vagy teljes egészében megtámogatják a cégüket a vevőkezelés, a készletnyilvántartás, a bérszámfejtés vagy vezetői döntéshozatal támogatása érdekében. Tegyük fel, hogy 2010 nyarán egy magyar kb. 10 fős alkalmazotti létszámú kisvállalkozás bevezet egy CRM (vevőkapcsolat-kezelő) rendszert, jobban mondva igénybe vesz ilyen szolgáltatást. Innovációnak tekinthetjük-e a vállalatnak ezt a lépését?

Galla

BiztMat MSc felvi, adta…

Témakör: Mi-egymás
Dátum: 2010. május 17.
Írta: Galla

Lényeg a lényeg, múlt pénteken a Corvinusra keveredtem, mondván kicsikarok még egy kis szuszt magamból az utolsó heti zéházást követően és megírok egy felvételit…

Szal biztosítás és pénzügy matematikus szakra adtam be a Corvinusra meg az ELTÉ-re – az ötlet egyébként onnan jött, hogy mivel 5 év alatt sikerült megszereznem az első diplomámat, így van két “ingyen” félévem valamely mester képzésen, uh menjetek és tanuljatok, mert megéri – ennek volt 14-én a felvételije. Olyan konstrukciót választottam, hogy 25 pontért írok matekot és mégegyszer ennyiért közgázt (lett volna még olyan is hogy 50 ért matek az eltén, de attól egy kicsit tartottam, bár így utólag valszeg jobban jártam volna vele).

A matek rész nem voltál gázos, 60 perc alatt (ennyi időt adnak rá) korrektül végig lehetett számolni mindent, ha a kis trükköket észrevette az ember, akkor további 10 percet le lehetett faragni belőle. Izgalmasabb volt ennél a közgáz (sajnos a felkészülést nem tudtam úgy véghez vinni, ahogy terveztem, így a közgázzal kapcsolatban nem voltak túl nagy elvárásaim), a makró résznél volt Solow modell, meg végtelen időhorizonton vett fogyasztás optimalizálás, meg egy kifejtős rész, hogy a PayPal rendszer miként befolyásolja a monetáris politika hatásmechanizmusát, sztem egy-két felkészült hallgató simán megírta hibátlanra. A feketeleves a mikró volt, pláne hogy ettől vártam a legtöbbet – mármint pontszámban -, a számolós feladat a következő volt:

Adott egy reprezentatív fogyasztó az U(q,z)=3q-10q^2+z hasznossági függvénnyel, és van elegendő jövedelem, hogy megvegye a q terméket, melynek piacát 100 db ugyanilyen fogyasztó adja és őket 50 db árelfogadó termelő látja el…

Adott volt még költség függvény is de arra nem emlékszem (vmi lineáris volt asszem), első feladat csak annyi, hogy határozzuk meg az egyensúlyi árat a q termék piacán. Na erre várom a tippeket, hogy hogyan (ár és jövedelem nem volt megadva), én egy bizonyos módon megoldottam, majd elmesélem, ha már ti is írtatok, néhány ötletet. Volt még egy másik kifejtős kérdés is mikróból de azt hiszem ez a számolós eléggé adta…

wjani

Shackleton – Könyvtár

Témakör: Alternatív management
Dátum: 2010. május 14.
Írta: wjani

Amennyiben valaki kedvet érez ahhoz, hogy részleteiben is megismerkedjen a Shackleton sztorival, akkor az alábbiakat ajánlom elemezgetésre:

Begbie, Harold: Shackleton: A Memory. London, Mills and Bacon, 1922.

Bickel, Lennard: Shackleton’s Forgotten Men. New York, Adrenaline Classics, 2000.

Lansing, Alfred: A Déli-sark foglyai, Budapest, Park, 2001.

“Speeches at the Unveiling of the Shackleton Memorial”. The Geographical Journal, 1932.

Morrell, Margot – Capparell, Stephanie: A Shackleton-modell. Budapest, HVG Kiadó, 2008.

Ha esetleg tudtok ajánlani valami témához kapcsolódót, akkor ne rejtsétek véka alá, hanem ragadjatok billentyűzetet.

wjani

Shackleton – Csapat

Témakör: Alternatív management
Dátum: 2010. május 14.
Írta: wjani

Az expedíció egyik fontos és egyben első állomása az argentin főváros – Buenos Aires – volt. Angliából kihajózva az Endurance legénységének első állomása itt volt: itt alakult ki a teljes csapat. Volt aki Ausztráliából, de volt aki Afrikából érkezett. A Főnök 1914. október 16-án érkezett Buenos Airesbe, hogy aztán 1914. október 27-én továbbhajózzanak Déli-Georgia-sziget felé. A toborzás során kiválasztott csapattagok azonban még közel sem alkottak csapategységet.

Perce Blackborow - a legfiatalabb csapattag, aki potyautasként lopózott fel a hajóra: maradhatott és bizonyított.

A legénységet egyszerű matrózok, tisztek és tudósok alkották, aki különböző társadalmi helyzetből és más-más célokkal érkeztek. Az összekötő kapocs a Főnök volt és az expedíció. Shackleton a csapategység kialakítását sem bízta a véletlenre. Nagyon szoros napirendet és munkarendet alakított ki, aminek az újszerűsége abban rejlett, hogy mindenkinek kötelező volt minden feladatot megtanulnia és elvégeznie, amit a rotációs módszer alapján kapott. Ez azt jelentette, hogy a geológus is be volt osztva éjjeli őrségbe a hajón, valamint a matróznak is meg kellett tanulnia, hogy miként kell jégmintát elemezni. Az expedíció Dél-Georgia-ig tartó részén a legénység rang, társadalmi helyzet vagy eddigi eredményekre tekintet nélkül tanult egymástól és dolgozott. Ennek kettős célja volt: az Endurance legénységének hierarchiáját megszüntetni, és felkészülni arra esetre, ha a fontos kompetenciákkal bíró csapattag munkaképtelen (bármi miatt). Ezzel a Főnök kezelte a”pótolhatatlan” ember problémát, miközben egy füst alatt a csapat minden tagja megmutathatta, hogy mihez ért, és az miért fontos, miért érdemes tudni azt.

Nagyon szoros munkarendet tartott a legénység, azonban nagy hangsúlyt fektetett a Főnök arra, hogy a pihenés és aktív kikapcsolódás is adott legyen. A Főnök hetente egyszer minden körülmények között maga köré gyűjtötte a csapatot: zenét hallgattak, énekeltek játszottak. “Szabály volt, hogy szombat esténként koncertet kell adni, és ezt a szabályt csak nagyon ritkán szegtük meg”-emlékezett Wild. A rituálékat és “kötelező” tengerész elemeket még az után sem hagyták ki, amikor 1915. január 18-án az Endurance 74 km-re a céltól belefagyott a Weddel-tengerbe. A csapat a Főnök vezérletével azon a szombaton is így koccintott:

“Igyunk a szeretőinkre és feleségeinkre, és arra, hogy sose találkozzanak!”

A kétségbeesést azzal oldotta a legénység, hogy tudományos (számos esetben csupán tudatos áltudományoskodás volt Shackleton vezetésével, nehogy unatkozzon a legénység) kísérleteket végeztek a fagyott jégen, valamint jégfocimeccsekkel múlatták az időt.

Milyen csapatépítő játékot javasoltatok volna a Főnöknek az adott körülmények között? Helyesen járt el? Hibázott valahol? Csinálhatta volna jobban?