Legutóbb odáig jutottunk, hogy az Endurance befagyott a Weddel-tengerbe, így most van egy kis idő arra, hogy körbenézzünk. Nézzünk körbe, más mit gondol a Főnökről?
Egy befektetési bankár véleményére és gondolataira még a pénzügyi válság után is érdemes adni: a következőkben egy igazi “nagymenő” megközelítése fog következni egy másik “nagymenőről” – a Főnökről – Shackletonról. A Donaldson, Lufkin & Jenrette befektetési bank vezető tanácsadója majd partnere volt Eric Miller. Miller több mint harminc évig kiváló szakértelemmel foglalkozott üzleti trendek megfigyelésével és elemzésével. Ez még az a kor volt, amikor a plebsz nem akarta máglyán elégetni a bankárokat, hanem teljes nyugalommal ülhettek bele a nyerges vontató hosszúságú limuzinba. Miller tapasztalt üzleti és katonai (Korea) veteránként értékelte a Főnököt és az expedíciót.
Miller szerint Shackleton messze megelőzte korát vezetési módszereivel és stílusával. Sokkal demokratikusabb volt, mint más expedíciók vezetői, sokkal jobban figyelt a részletekre. A Főnök és sok ma sikeres, tisztelt szervezet illetve vezető – Intel, Steve Jobs, Microsoft – képesek voltak igazi úttörőként eltörölni a sokszintű szervezetek olyan jelképeit és extráit, mint az igazgatóknak kijáró egyszemélyes, zárt iroda, külön kabin a hajókapitánynak és az expedíció vezetőjének, névre szóló parkolóhelyek, személyi kivételezés az expedíció során. Ma már a legtermészetesebb dolog, hogy a vezérigazgató tegeződik az összes dolgozóval. Miller szerint ez már természetes. Nálunk is tegeződünk a vezérigazgatóval vagy a főnökünkkel? Jó reggelt Tanár/Igazgató úr!…
Miller azt is csodálja Shackletonban, hogy képes volt jó arányérzékkel megteremteni a munka és a pihenés egyensúlyát a Déli-sarki expedíció során a legénység számára. A Főnök tudta, hogy mikor kell időt szánni egy kis ünneplésre vagy mikor jöhet néhány falat igazi finomság, csak úgy, az élvezet kedvéért.
“Képes volt velük tartani, részt venni a mind a munkában, mind pedig a kikapcsolódásban úgy, hogy közben sem a tekintélyén, sem a megbecsültségén nem esett csorba. Mindenki kivette a részét a napi munkában, még a tudósok is, és Shackleton fizikai ereje, kitartása nagy ösztönző erőnek bizonyult” - Miller, a bankár.
Milyen buktatói lehetnek annak, ha túl lazára ereszti a vezér a pórázt? Ma már tényleg csak lazán működnek jól a szervezetek? A Főnököt mi vezérelhette, hogy alapvetően ilyen újszerű hozzáállása legyen az embereihez és a feladathoz?

