Igen, ha valaki megkérdezi tőlem 2011-ben, hol nyaraltam tavaly, akkor biztos azt mondom, hogy kórházban. Persze nem javaslom neki ezt a módot, de jobban belegondolva, nyaralás volt. Eddig összesen 41 napot feküdtem bent, nem is tudom az idejét, mikor voltam ennyit szabadságon!

Látom magam előtt a prospektust:

Holiday

Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 belvárosától 5 percnyi sétára található szállás, pihentető környezetben, 3 ágyas légkondicionált szobákkal. Naponta háromszori takarítás, így a higiénia maximális (hipochondereknek is ajánljuk), napi háromszori étkezés (kontinentális reggeli és vacsora), csinos és odaadó személyzet figyel minden mozdulatára. Bármely felmerülő problémát azonnal „orvosolunk”, a gyógyszerektől kezdve a fájdalomcsillapítókig bezárólag mindent biztosítunk. Foglalja le most 2010 legjobb ajánlatát!

Na jó, lehet, hogy nem ajánlanám, de nekem tényleg ez volt a nyaralásom. És olcsóbb egy üdülőhelynél, vagy akár csak az otthoni létnél is. Hogyhogy, milyen költségektől kímélem meg magamat?

• Reggeli: 100 g kenyér vagy kalács, 2 kifli (60 HUF); vaj vagy lekvár, májkrém (60 HUF); 330 ml Milli tej, kakaó vagy kávés ital (190 HUF). Az összesen: 310 HUF
• Ebéd: két fogásos, plusz vagy alma, vagy milli túró rudi: 700 HUF
• Vacsora: nagyjából a reggeli, csak nincs ital, cserébe adnak almát vagy zöldséget. Néha azonban egész érdekes dolgokat. Például 250 grammos Milli magyaros vajkrém. Átlagosan olyan reggeli színvonalú az ára: 310 HUF
• Korlátlan mennyiségű tea (cukorral vagy a nélkül). Mivel egyébként ásványvizet, üdítőt, vagy gyümölcsitalt iszom hozzá, ezért nyugodt szívvel írok be 400 HUF-ot.

Ez naponta 1 720 HUF. 41 napra 71 520 HUF. De ezen kívül megspórolom még a villanyt, a fűtést, hűtést, a vizet, ellátnak gyógyszerekkel (aki szed). Igazán bizonytalan vagyok ennek a megítélésében, de biztos, hogy legalább havi 12-15 000 HUF (plusz a gyógyszerek). Az 41 napra még egy plusz 20 000 HUF. Megint egyéntől függő a szórakozásra költött pénzösszeg, de havi 15 000 HUF-tal számolhatunk, akkor 41 napra még 20 000 HUF. A személyzet munkája megfizethetetlen. J

Ez durván számolva 110 000 HUF (41 napra), egy napra 2 700 HUF.

Azért van negatív oldala is, a legjelentősebb ezek közül a munkabér kiesés. Táppénzen (a sok eset közül vegyük a főszabályt) a kereset 60% jár. A „spórolás” egy hónapban 80 000 HUF. Tehát nekem addig érte meg ez a „nyaralás”, amíg a táppénz alapjául szolgáló nettó átlagjövedelmem (X) egy hónapra nem nagyobb, mint 200 000 HUF. (X*(1-0,6)<80 000 HUF; X<80 000 HUF/0,4) Jelenleg nem nagyobb. Jó, jó, vannak ténylegesen felmerülő költségnövekmények, illetve plusz költségek is. A telefonszámla nő (ha lenne internet, akkor nem jelentősen), plusz ott van még a hála kifejezésének a kérdése is, de ezt mindenki döntse el maga.

Tehát nyaraljunk kórházban!

Amikor új helyre kerülünk, hiányoznak a megszokott, mindennapi tárgyak, lehetőségek. Ugyanez a helyzet a kórházi befekvéssel is. Kevésbé kellemes, mint nyaraláson, külföldi tanulás során átélt lemondás a szokásos tevékenységekről, mivel általában nem önszántunkból döntünk e mellett. Már az is problémás, hogy egy teljesen más környezetbe kerülünk, az csak tetézi a bajt, hogy tűket szúrnak belénk, lázat mérnek, korán keltenek, korán van villanyoltás…

Infománia

Mi hiányozhat? A tv? Nem jellemző, ahol eddig jártam, ott legalább egy helyen volt lehetőség az ilyen fajta kikapcsolódásra. Biztosítanak hűtőt, könyveket, tisztálkodási lehetőséget, napi háromszori étkezést. Egy szóval mindent, ami ahhoz kell, hogy az alapszükségleteket kielégítsék. Viszont a XXI. században – szerintem alapszolgáltatás – nincs internet. Nem lehet megnézni az e-maileket, a friss híreket, közösségi portálokat, azaz nem lehet kitekinteni a világba. A bezártság érzetét eléggé növeli ez. Először arra gondoltam, hogy talán nincsen bent az osztályon, de a számítógépeken használt programok több kórház által elérhető adatbázisok adatait kérik le. Akkor olyan drága lenne? Végeztem egy apró számítást: ahol én voltam, azt simán lefedi 4 router, ez mondjuk 50 000 HUF a kábelekkel együtt, a beszerelési költség nem nagy, mivel legalább 3 számítógép van a folyosókon. A beállítása egyszeri költség, biztos nem több mint 20 000 HUF, a többi szoftverhez pedig úgyis alkalmaznak számítógépes szakembert. Az internetért meg már úgyis fizetnek. Ez összességében nem sok, mivel a fülbe bedugós hőmérők nagyjából ennyibe kerültek (sajnos ennek ellenére nem is annyira pontosak). Nem azt mondom, hogy filmet néznék az interneten, de legalább akkora sávszélességet biztosítsanak, hogy az e-mailjeimre tudjak válaszolni!

Jó, az internet kemény kérdés, de mégsem ez volt a legproblematikusabb. Amikor befeküdtem, nagyon, nagyon meleg volt, június eleje-közepe. Éppen másnapra terveztem a hajvágást, hát nem jött össze. Megtudtam, hogy a kórházból nem mehetek ki – hivatalosan –, mert ha bármi történik velem a kórház falain kívül, mentőt kell hívni, és felelősségre vonják az orvosokat, nővéreket, portást, hogy miért nem fekszem bent? Nem mint ha nagy lett volna az esélye, hogy rosszul leszek azon a 200 méteren, de nem akartam kockáztatni. Már lemondtam arról, hogy labancom megrövidül, amikor a barátaim felajánlották, felhajtanak egy fodrászt, aki hajlandó bejönni. Másnap meg is történt a nyírás, a kedves fodrászhölgy egyszerűen bejött látogatási időben, és a mellékhelyiségben megszabadított a feleslegemtől. Egyszerűen csodálatos érzés volt végigsimítani a sokkal hűvösebb fejbőrömön, és megérte az árát is. Szokásos díjat kért (1 300 HUF), de örömmel adtam neki 2 000 HUF-ot, ezzel háláltam meg a kiszállást. Az orvosom egyszerűen nem hitte el, amikor látta a rövid hajamat, hogy igazi fodrász vágta, szó szerint idézem: „Hát ezt nem hiszem el, ez beszarás!” Elsőre nekem is furcsának tűnt az ötlet, szóval megértem a reakcióját, de ennyire elképzelhetetlen lenne? Hogyhogy egyetlen fodrász sem csapott le eddig erre a lehetőségre? 20-30%-kal többet kérhetnének a vágásért, még ha ebből a felét oda is adják a kórháznak (de szerintem e nélkül is dolgozhatna), akkor is megéri legalább azoknak, akik egyébként is a közelben dolgoznak. Munka előtt vagy után beugranak, és legalább eggyel többet vágnak.

Ekkor kezdett beindulni a fantáziám, mit lehetne még a kórházakba szolgáltatásként bevinni nagy haszonnal, hiszen a szolgáltatást nyújtó monopolista. Na jó, igazából akkor gondolkodtam el rajta, amikor szemtanúja voltam annak, hogy egy feltűnően kevés ruhával rendelkező hölgy bement egy férfi beteggel egy üres helyiségbe, a hölgyet bekísérő pedig az ajtó előtt álldogált ezalatt. Egy másik esetben – mesélte egy nővér – a bekerülő női beteg első mondata: „Hol van itt a szolárium?”

Szóval mit szolgáltassunk minden kórházban? Jacuzzi, szolárium, kozmetika, fodrászat, újságárusítás, mozgó büfé, … Ha valaki megvalósítja, részesedést kérek