2010. augusztus havi archívum

wjani

Újraindítás

Témakör: Mi-egymás
Dátum: 2010. augusztus 24.
Írta: wjani

Sziasztok kedves és gonosz Olvasók!

Megszokhattátok, hogy hétről hétre egy-egy töltet Shackleton sztorival bővítem monitorotok zsúfoltságát. Ez az utóbbi két hétben elmaradt. Ennek oka egyrészt a Crudus Matek Tanára által említett feszített munkatempó, másrészt azonban egy sokkal személyesebb indok is van mögötte. Egy kis személyes válság. Nyíltan, javaslatokat várva, de sajnálatot kizárva.

Valósítsd vagy semmisítsd meg önmagad

Történt a Teremtő sokadik évének egy igen forró napján, hogy jómagam irtózatos lázas lettem: közel a folyamatos 40 fokhoz, miközben végig észnél voltam. Voltak ott rémálmok, látomások, félelmek, szürreális helyzetek: egyszóval egy igen erős és őszinte tisztítótűz. Nyilván betegség. Másnap el is mentem a nagyon régóta szeretett és profi orvosomhoz, aki nagyon aggódó arccal ültetett le a székére a vizsgálat után:

„Semmi bajod szervileg, azonban a szervezeted szinte üvölt a túlterheléstől: többszintű vitaminhiány, látható álmatlanság (nem kialvatlanság), túlzott szellemi terhelés (állandó figyelem és koncentráció). Nem lövöldözök a dolgozz kevesebbet szöveggel, hanem gondold meg mit csinálsz és miért. Ha úgy érzed, hogy megéri, akkor kapcsolj rá nagyon, és teljesítsd amit kitűztél célul, mert ez így nem fog sokáig tartani. 25 éves vagy, szinte mindent kibír a szervezeted rövid távon, de tartósan nem. Gondold meg, és gondolkozz.”

Ugye, nem egy átlagos orvosi szöveg? Szerintem sem. Először hülyének és aggódónak tartottam a dokit: adjon két-három pirulát, és tartsa meg az okosságait magának. Aztán valóban gondolkodtam, gondolkozni kezdtem. Nem vagyok egy multi cég alkalmazottja, nem hivatkozhatok a napi 25 óra munkára, akkor hol a hiba? Aztán a gondolkodás eredményre vezetett: regenerálódás kérdése. Tipikus tudásmunkás vagyok: sok helyen egyszerre nagyon topon, aztán pedig este és éjszaka további munka. Munka, mert az kell, mert az jó. A szellemi (és néha a fizikai) regenerálódás nélkül, mondván arra nincs idő, nem kell, hiszen elvesztegetett idő. Valóban az? Valamit esetleg elszúrtam?

Nem cicázom a sztorit. Nyilván sokan sokkal többet bírnak, sokkal többet írhatnának ilyenekről. Azonban azzal a kérdéssel fordulok a közönséghez, hogy nagyon besokallt állapotban milyen regenerálódási (és nem gőzkiengedési) technikátok van? Vagy ez csak egyedi gond? Ha nem, akkor nagyon szívesen veszem az ötleteket és javaslatokat.

Galla

Vysoké Tatry

Témakör: Mi-egymás
Dátum: 2010. augusztus 21.
Írta: Galla

Korábbi posztomból már kiderült, hogy egy hetet töltöttem a Magas-Tátrában, úgy gondoltam írok róla röviden, milyen az ilyen típusú – manapság már erősen alternatív típusú – nyaralás…

Magas-Tátra

Azt tudjuk, hogy idén nyáron nagyjából minden tizedik európai polgár Horvátországban nyaralt a tengerparton, amiből nem nehéz következtetni a nyaralási szokásokra az öreg kontinensen. Vagyis zúzzunk le a tengerre, feküdjünk a napon, pancsoljunk a vízben, együnk nagyokat délben és igyunk kitartóan este. Ha kultúrára vágyunk, akkor meg lehet menni Splitbe meg Dubrovnikba a tömeggel és nézni a palotát, várat. Nem mondom, hogy ez rossz – magam is gyakoroltam már párszor – csak azt, hogy van más, egészen más is.

A fentinél jóval aktívabb nyaralásnak érzem a túrázást, ehhez kiváló célpont az Alpok vagy a Kárpátok, melynek északi részén fekszik a Magas-Tátra, Pécsről kb 7 óra autóval. Ha pedig felért az ember akkor utána napi átlag 6-8 órát sétál/mászik, mialatt szemet gyönyörködtető és nem utolsó sorban változatos tájakon kel át. Miért jó ez és miért hiányzik ez a tengerparton? Elsősorban jó levegőt szívsz és mozogsz, másodszorra a szellemi munkás végre fizikailag is elfáradhat, harmadszor kiválóan lehet mászás közben gondolkodni, negyedszer pedig nem kis önbecsülést ad, amikor tenger szint felett 2500 méteren majszolod a csokit…

Külön öröm, hogy Szlovákiában annyiért veszed az élelmiszert mint otthon (csak a sört nem, az olcsóbb kinn…) illetve olcsóért lehet szállást is kapni (7 euro/fő/éj a kemping), tehát ha nincs – annyi – pénze az embernek akkor is simán elmehet egy hétre. A tévhitekkel szemben nyugodtan meg lehet szólalni magyarul, északi szomszédainkkal való külpolitikai viszálykodás érzésem szerint inkább csak ottani belpolitikai célokat szolgál, meg aztán azt a szlovákok is nagyon jól tudják, hogy bármilyen nyelven is beszélsz, pénzétől megszabadulni akaró turista vagy, így aztán szeretnek. Szumma: mindenkit bátorítok egy Magas-Tátrai nyaralásra.

Galla

Hozzáadott érték

Témakör: Mi-egymás
Dátum: 2010. augusztus 16.
Írta: Galla

Az utóbbi héten a Magas-Tátrában nyaraltam (míg a többiek csinálták a GDP-t), ahol elsősorban túrázással töltöttük az időt és hát többször is szembe jött  – egyre magasabban – ez a tróger kapitalista fogalom…

Teryho Chata - 2015 m

A helyzet az, hogy amikor valamilyen vendéglátó egységben fogyasztok egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni és mindig azon jár az agyam mennyibe lehet az az ital, amit épp fogyasztok. Ez sör esetében mondjuk kevésbé zavar, hiszen a teszkóban éppenséggel nem lehet kapni csapolt sört, de amikor teát iszom 300 Ft-ért, akkor azért feltűnik, hogy egy 30 Ft-os teafiltert, egy fél citromot, 2 deci forró vizet és néhány kanál cukrot raknak elém a pénzemért. Ehhez még persze jön kb. 100 Ft fajlagos rezsi, munkabér stb. a maradék pedig az élmény, de azt meg egyébként sem lehet pénzzel megfizetni…

Más volt a helyzet, amikor ezt a teát 2015 m magasan fogyasztottam el ugyanúgy kb 300 Ft-ért (1 Euró a korrektség kedvéért az ára), láttam ugyanis út közben néhány igazán elvetemült embert, akik olyan másfél méter magas pakkal a hátukon vitték fel az ellátmányt (tehát a teafilteremet, a cukrot és valaha a bögrét is amiből ittam), miközben mi meg majdnem meghaltunk a kis 5 kilós táskánkkal a sirató falakon. Jó volt úgy inni a teát, hogy láttam azt a bizonyos hozzáadott értéket és nem keveset, ami az akaraterőt jelenti, hogy felvigyék az ellátmányt és jó azért is mert a menedékház nem élt monopóliumával 2000 méter magasan, nem ott húzta le a turistákat ahol tudta (pedig megtehette volna). Életem egyik legfinomabb teája volt.

p.s.: a Krugman-féle szállítási költség most hol is van? Merthogy Pécs belvárosától 5 km-re van a teszkó szintben, a Téryho-chatától (a bizonyos menedékház) legalább 40-re és közben 1500 m szint mégis ugyanannyiba kerül a tea (gyenge forint mellett).

Norberto

Ha nem muszály ne fájjon!

Témakör: Egészségügy, VIP
Dátum: 2010. augusztus 6.
Írta: Norberto

Ha nem muszáj? Ne fájjon? Ezt egy nővér mondta, és nagyon megtetszett a mottó. De ez azt jelenti, hogy a fájdalmat valamivel csillapítani kell, valamivel, azaz kábító szerrel. Már az is sok, hogy a felmerülő fertőzéseket, bacilusokat antibébivel (antibakteriális készítmény kórházi szlengben) kezelik, vénásan naponta 2-4 alkalommal infúzióval vegyítve folyatják a betegbe (belém is, két hét után már egy baci sem volt benne, jó baci sem)…

Mikor és milyen szereket kaptam?

Nem fog fájni...

Nem fog fájni...

  • Befekvéskor szép fájdalmaim voltak, kaptam egymás után őket. Egyet jegyeztem meg, a legerősebbet: Dolargán. Elsőre elaludtam tőle, a harmadik már csak 15 percig hatott.
  • Ezután egy 10-12 cm-es tűvel megbökték a vesémet (hogy enyhítsék a fájdalmamat, és enyhült is). Bőrérzéstelenítést kaptam, és 2%-os Lydocain helyi érzéstelenítőt. Sajnos nem hatott, én úgy éreztem, úgyhogy fájt. (Azért mondom, hogy nem hatott, mert később még kétszer megismételték ezt a folyamatot, és akkor alig éreztem fájdalmat, bár egyszer majdnem elájultam a kimerültségtől.)
  • Összesen 20 napon keresztül volt lázam, két szakaszban 16 napig és 4 napig. Jó, talán nem kábító szert, de Algopyrin-t kaptam rá. Azért merem ide sorolni, mivel a 16 napos etapban naponta legalább 5-öt vettem be (tablettában vagy injekcióban), egyszer 9-et. Ez eléggé kimerítő, álmosító.
  • A 16 napos lázas szakaszból a nagyját végigköhögtem, tüdőgyulladást állapítottak meg. Egyik este az éppen ügyeletes orvos azt mondta, hogy a köhögés csillapítására kiváló a morfium (aki ezért szeretne köhögni, ne tegye, nem ez az első lépés a megszüntetésére). Ne aggódjak, nem szokom rá. Jó. 2 ml morfiumot 20 ml infúzióval hígítottak, és ebből kaptam 2 ml-et. Életem első kábítószeres élménye. Éreztem a furcsán kellemes fájdalmat a nyakamban, és elkezdtem emelkedni a szobában. Nem kértem még egyszer, de kaptam egy plusz adagot, ugyanis egyszer úgy aludtam, hogy a légkondi ráfújt a vállamra, eszméletlenül fájt. A morfium után nem emlékszem, azt hiszem álomba kábultam.
  • Utána a köhögésem csillapítására fizikai megoldást is bevetettek, ugyanis folyadék gyűlt fel a tüdőmbe, így háromszor megszúrtak, és lejött majdnem 1 liter valami. (Elég furcsa volt nézni, ahogyan belőlem folyt.) A megszúrás előtt Lydocaint kaptam meg valamit, ami kicsit elkábított.
  • Végre megműtöttek. Utána kezembe nyomtak egy gombot azzal az instrukcióval, hogy nyomjam, ha fáj, és már folyik is a cucc. Én nyomtam, előtte azért megkérdeztem, hogy nem tudom-e véletlenül túladagolni magamat, a gép nem engedi. Az emó volt, ekkor tudtam meg, hogy az emó nem csak a sötét hajú és világnézetű irányzatot jelenti, hanem MO-t, azaz morfiumot is. Annyit elmondhatok, hogy az a nap elég ködös, állítólag többször beszéltem az orvosommal, és fel is hívtam pár embert, szerintük érthető és értelmes voltam.
  • Vissza kellett egyszer menni, mert szétnyílt a seb. A varrás előtt szintén 2%-os Lydocain-t kaptam. Az első öltést teljes erejével éreztem, már az első szúrás után. A doki azt mondta, ezt már befejezi így, utána kaptam még egy Lydocain-t, bár elpanaszolta, hogy ennyivel már simán műthetne. Az sem nagyon hatott a maradék három varratra (talán a sok emótól?), így csak annyit mondok: Mit nekem Rambó?

Ha nem muszáj, ne fájjon? Rengeteg pénzt költünk fájdalomcsillapításra, amikor fáj, rengeteg pénzt megadunk az enyhítésére, mégis, jó ez így nekünk? Ez legális, és igen, én is örültem neki. Nem szoktam rá semmire, nem szedek semmit jelenleg. Azért is, mert én úgy gondolom, hogy néha igenis jó, ha fáj. Így jelez a testem, hogy mit szabad, és mit nem, hogy mi nem jó nekem.

marci

Tér-hódítás – A rajtvonal

Témakör: Módszertan, Térben és régiókban
Dátum: 2010. augusztus 2.
Írta: marci

Az már világos, hogy Paul Krugman valami olyat alkotott, ami eddig nem létezett. Egy olyan közgazdasági modellt, amely képes (a maga egyszerűségében) magyarázni, hogy miért alakul ki bizonyos országokban, régiókban, térségekben az ipari tevékenység koncentrációja, avagy miért egyenetlen térben a gazdasági aktivitás eloszlása. Mi az, amivel Krugman a saját modelljében felrúgta a korábbi közgazdasági modellezés szabályait?

Vegyük sorra. (Vigyázat! Közgazdaságtani, szitkozódásnak hangzó kifejezések következnek… némi magyarázattal.)

  • Növekvő hozadék: egy szóban összefoglalva úgy is mondhatnánk, hogy méretgazdaságosság. Mit is jelent ez? Minden iparágának vagy technológiának van egy sajátos termelési mennyisége, ami fölött már kifizetődő a biznisz (az az egy cég vagy egy telephely működtetése). Sőt, ha tovább növeljük és koncentráljuk a tőkét és a munkaerőt, akkor még gazdaságosabbá válik a termelés. Miért hanyagolták ezt a tényt korábban? A mikroökonómia ilyen esetben azt mondja, hogy egy monopólium lesz az eredmény (aki a legnagyobbra tud nőni, az nyeri meg költségversenyt, és slussz).  Na ez így már nem igaz, akkor mi is megfejtés? Hogy kerülhet ide a növekvő hozadék (ami egyébként elég reális feltételezésnek tűnik)?
  • Konstans helyettesítési rugalmasságú hasznossági függvény (avagy CESUF): ez valami borzasztóan hosszú és ronda kifejezés. Honnan is indul ez a történet? Lássuk be, hogy az ipari termékek iránti igényünk nem végtelen, ellenben igényünk van a változatosságra. Nem valószínű, hogy szükségem van adott jövedelemszint mellett 1-nél több autóra egy adott típusból, és ha valaki felajánlana olcsón egy második autót, valószínűleg szívesebben cserélném mondjuk bútorra vagy ruhára, amim még nincs, de szükségem lenne rá. Az már csak egy apró módszertani nyalánkság (könnyítsük ki a modellt, hogy egyszerűbben “célba érjen”), hogy a helyettesítés rugalmassága állandó. No ez az, ami gátat szab a teljes monopóliumnak, viszont így létre jön egy új piacszerkezet, amit úgy hívnak, hogy monopolisztikus verseny. Ez miért hiányzott eddig? Azért, mert 1977 előtt nem bírta senki sem lemodellezni (köszönjük Dixitnek és Stiglitznek).Egy tipikus szállítási mód
  • Távolság és szállítási költség: nos talán ez a legegyszerűbb. Ha feltesszük a minden gazdasági tevékenység valahol helyet foglal, akkor azt mondhatjuk x, y vagy éppen z régióban történik a termelés. Na de hogy jut el az egyik régió terméke a másik régióba? Nyilván vasúton, közúton, lóháton, riksakulin stb. Bármelyik is jön szóba, a szállításnak költsége van. Pénz, idő, munka, bárhogy is értelmezzük. Krugman egy kis egyszerűsítést alkalmazva a “jéghegy” típusú szállítási költséget alkalmazta, amit azt jelenti, hogy ha egységnyi termék útnak indul, akkor annak csak egy meghatározott része ér célba, a többi “elolvad” mint szállítási költség.

Fontos még megjegyeznünk azt is, hogy ebben a modellben csupán két ágazatról beszélünk: mezőgazdság, amely a földhöz kötött; ipar, amelyben a vállalatok telephelyet változtathatnak, és az ipari munkaerő is vándorolhat az egyes területek között.

Ha ezeket a feltételeket bevisszük egy közgazdasági modellbe (nem három különbözőbe, hanem EGYBE), akkor már olyat teszünk, ami korábban nem volt. Mi fog kisülni ebből? Hogy jutunk eredményre azzal kapcsolatban, hogy koncentrálódik-e valahol a gazdasági tevékenység vagy sem?