Sziasztok kedves és gonosz Olvasók!

Megszokhattátok, hogy hétről hétre egy-egy töltet Shackleton sztorival bővítem monitorotok zsúfoltságát. Ez az utóbbi két hétben elmaradt. Ennek oka egyrészt a Crudus Matek Tanára által említett feszített munkatempó, másrészt azonban egy sokkal személyesebb indok is van mögötte. Egy kis személyes válság. Nyíltan, javaslatokat várva, de sajnálatot kizárva.

Valósítsd vagy semmisítsd meg önmagad

Történt a Teremtő sokadik évének egy igen forró napján, hogy jómagam irtózatos lázas lettem: közel a folyamatos 40 fokhoz, miközben végig észnél voltam. Voltak ott rémálmok, látomások, félelmek, szürreális helyzetek: egyszóval egy igen erős és őszinte tisztítótűz. Nyilván betegség. Másnap el is mentem a nagyon régóta szeretett és profi orvosomhoz, aki nagyon aggódó arccal ültetett le a székére a vizsgálat után:

„Semmi bajod szervileg, azonban a szervezeted szinte üvölt a túlterheléstől: többszintű vitaminhiány, látható álmatlanság (nem kialvatlanság), túlzott szellemi terhelés (állandó figyelem és koncentráció). Nem lövöldözök a dolgozz kevesebbet szöveggel, hanem gondold meg mit csinálsz és miért. Ha úgy érzed, hogy megéri, akkor kapcsolj rá nagyon, és teljesítsd amit kitűztél célul, mert ez így nem fog sokáig tartani. 25 éves vagy, szinte mindent kibír a szervezeted rövid távon, de tartósan nem. Gondold meg, és gondolkozz.”

Ugye, nem egy átlagos orvosi szöveg? Szerintem sem. Először hülyének és aggódónak tartottam a dokit: adjon két-három pirulát, és tartsa meg az okosságait magának. Aztán valóban gondolkodtam, gondolkozni kezdtem. Nem vagyok egy multi cég alkalmazottja, nem hivatkozhatok a napi 25 óra munkára, akkor hol a hiba? Aztán a gondolkodás eredményre vezetett: regenerálódás kérdése. Tipikus tudásmunkás vagyok: sok helyen egyszerre nagyon topon, aztán pedig este és éjszaka további munka. Munka, mert az kell, mert az jó. A szellemi (és néha a fizikai) regenerálódás nélkül, mondván arra nincs idő, nem kell, hiszen elvesztegetett idő. Valóban az? Valamit esetleg elszúrtam?

Nem cicázom a sztorit. Nyilván sokan sokkal többet bírnak, sokkal többet írhatnának ilyenekről. Azonban azzal a kérdéssel fordulok a közönséghez, hogy nagyon besokallt állapotban milyen regenerálódási (és nem gőzkiengedési) technikátok van? Vagy ez csak egyedi gond? Ha nem, akkor nagyon szívesen veszem az ötleteket és javaslatokat.

Korábbi posztomból már kiderült, hogy egy hetet töltöttem a Magas-Tátrában, úgy gondoltam írok róla röviden, milyen az ilyen típusú – manapság már erősen alternatív típusú – nyaralás…

Magas-Tátra

Azt tudjuk, hogy idén nyáron nagyjából minden tizedik európai polgár Horvátországban nyaralt a tengerparton, amiből nem nehéz következtetni a nyaralási szokásokra az öreg kontinensen. Vagyis zúzzunk le a tengerre, feküdjünk a napon, pancsoljunk a vízben, együnk nagyokat délben és igyunk kitartóan este. Ha kultúrára vágyunk, akkor meg lehet menni Splitbe meg Dubrovnikba a tömeggel és nézni a palotát, várat. Nem mondom, hogy ez rossz – magam is gyakoroltam már párszor – csak azt, hogy van más, egészen más is.

A fentinél jóval aktívabb nyaralásnak érzem a túrázást, ehhez kiváló célpont az Alpok vagy a Kárpátok, melynek északi részén fekszik a Magas-Tátra, Pécsről kb 7 óra autóval. Ha pedig felért az ember akkor utána napi átlag 6-8 órát sétál/mászik, mialatt szemet gyönyörködtető és nem utolsó sorban változatos tájakon kel át. Miért jó ez és miért hiányzik ez a tengerparton? Elsősorban jó levegőt szívsz és mozogsz, másodszorra a szellemi munkás végre fizikailag is elfáradhat, harmadszor kiválóan lehet mászás közben gondolkodni, negyedszer pedig nem kis önbecsülést ad, amikor tenger szint felett 2500 méteren majszolod a csokit…

Külön öröm, hogy Szlovákiában annyiért veszed az élelmiszert mint otthon (csak a sört nem, az olcsóbb kinn…) illetve olcsóért lehet szállást is kapni (7 euro/fő/éj a kemping), tehát ha nincs – annyi – pénze az embernek akkor is simán elmehet egy hétre. A tévhitekkel szemben nyugodtan meg lehet szólalni magyarul, északi szomszédainkkal való külpolitikai viszálykodás érzésem szerint inkább csak ottani belpolitikai célokat szolgál, meg aztán azt a szlovákok is nagyon jól tudják, hogy bármilyen nyelven is beszélsz, pénzétől megszabadulni akaró turista vagy, így aztán szeretnek. Szumma: mindenkit bátorítok egy Magas-Tátrai nyaralásra.

Az utóbbi héten a Magas-Tátrában nyaraltam (míg a többiek csinálták a GDP-t), ahol elsősorban túrázással töltöttük az időt és hát többször is szembe jött  – egyre magasabban – ez a tróger kapitalista fogalom…

Teryho Chata - 2015 m

A helyzet az, hogy amikor valamilyen vendéglátó egységben fogyasztok egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni és mindig azon jár az agyam mennyibe lehet az az ital, amit épp fogyasztok. Ez sör esetében mondjuk kevésbé zavar, hiszen a teszkóban éppenséggel nem lehet kapni csapolt sört, de amikor teát iszom 300 Ft-ért, akkor azért feltűnik, hogy egy 30 Ft-os teafiltert, egy fél citromot, 2 deci forró vizet és néhány kanál cukrot raknak elém a pénzemért. Ehhez még persze jön kb. 100 Ft fajlagos rezsi, munkabér stb. a maradék pedig az élmény, de azt meg egyébként sem lehet pénzzel megfizetni…

Más volt a helyzet, amikor ezt a teát 2015 m magasan fogyasztottam el ugyanúgy kb 300 Ft-ért (1 Euró a korrektség kedvéért az ára), láttam ugyanis út közben néhány igazán elvetemült embert, akik olyan másfél méter magas pakkal a hátukon vitték fel az ellátmányt (tehát a teafilteremet, a cukrot és valaha a bögrét is amiből ittam), miközben mi meg majdnem meghaltunk a kis 5 kilós táskánkkal a sirató falakon. Jó volt úgy inni a teát, hogy láttam azt a bizonyos hozzáadott értéket és nem keveset, ami az akaraterőt jelenti, hogy felvigyék az ellátmányt és jó azért is mert a menedékház nem élt monopóliumával 2000 méter magasan, nem ott húzta le a turistákat ahol tudta (pedig megtehette volna). Életem egyik legfinomabb teája volt.

p.s.: a Krugman-féle szállítási költség most hol is van? Merthogy Pécs belvárosától 5 km-re van a teszkó szintben, a Téryho-chatától (a bizonyos menedékház) legalább 40-re és közben 1500 m szint mégis ugyanannyiba kerül a tea (gyenge forint mellett).