A pénz ahhoz kell, hogy meg tud venni a drogokat, a drogok ahhoz kellenek, hogy meg tudd csinálni az exceleket, az excelek ahhoz kellenek, hogy szerezz pénzt. Ez a folyamat mindennapos a Crudus tagjainál, tulajdonképpen a porteri értékteremtés újradefiniálása egy fiatal, tehetséges, motivált és magabiztos üzleti tervező cégnél, Nálunk.
Az Y generáció tagjai vagyunk mindannyian a cégben. Ez sok mindent megmagyaráz, és sok mindent nem. A napi életmódunkra a 40-es generációtól felfelé (tehát a délutánosok) értetlenül tekintenek. Futunk, rohanunk, beszélünk, nincs munkaidőnk, lógunk a neten, nem vagyunk házasok, mindenhol lakunk, nincs saját házunk, és imádjuk amit csinálunk. Két kanállal éljük az életet: károsan, egészségesen, sikeresen, sokféleképpen egyaránt.
Sok kortársunk néz ránk nap, mint nap értetlenül, hogy mi a frászt akarunk mi egy induló vállalkozással? Ott van az egyetemen felrajzolt “ragyogó” és sokak szerint egyetlen karrier és életpálya:
“Töltsd meg az önéletrajzodat, tudj angolul, add el magad, menj el egy multihoz, vagy ülj be az államigazgatásba. Ha (talán, lehet, esetleg) 40 évesen már meguntad, akkor majd a már meglévő kapcsolati hálódból indítasz egy vállalkozást, ami az akkori barátaid által “leejtett” munkákból, tisztviselőknek visszajuttatott “jutalékból”, keresztbeszámlázással még gazdagabbá és elégedettebbé fog tenni.”
Cél
A Crudus tagjaiként mi mást gondolunk életképes élet és karrierpályának. Nincs biztos munkahelyünk, nincs nettó és fix 160 000 Forintos havi fizetésünk, nincs csili-vili céges autónk, nem tudunk hosszan diskurálni fennkölten céges szokásokról. Ezek helyett nálunk előfordul, hogy havi 80 000 Forintot keresünk, van hogy 300 000-et, nem kell a főnökre csábosan vagy csávósan pislogni, hogy A1-ről A2 szintre lépjünk, hanem egyszerűen csak jobbakká, profibbakká válunk a tapasztalatunk, többlettudásunk vagyis a munkánk által. A táppénz helyett mi tudatos pihenéseket és regenerálódást tartunk, amit előre tervezünk, megbeszélünk egymással. A napi munkamennyiségünk nem órában mérhető, hanem árbevételben, hiszen a túlórát és a bénázást az ügyfél nem fizeti meg.
Egy drog a sok közül...
Szabadok vagyunk a szó nem költői értelmében, hanem a kötöttségek tekintetében. Ez a szabadság azonban nagyon drága, mert hasonlóan az élsportolóhoz, addig kell felépíteni az egzisztenciánkat, amíg azt bírjuk szuflával, vagyis amíg bírjuk égetni a gyertyánkat. Mert mint azt az elején említettem, a pénz ahhoz kell, hogy kv-t, cigit és egyéb függőséget jelentő legális szenvedélyeinket (bicikli, nő, színház, stb) kiéljük (drogok), a drogok kellenek a profi, jól megfizetett, értékteremtő munkához (excelek), és az excelekkel pedig lehet elölről kezdeni az egészet. Ha pedig ügyes (és nem szerencsés, az más) vagy, akkor minőségben és mennyiségben is fejlődsz percről percre “pénz, drog és excelek” tekintetében.
Laza
Dátum: 2010. október 6. szerda
Idő: 00:30
Na pffff most jól megkaptuk, annak ellenére hogy az általad drognak nevezett dolog a standard gyári munkások számára is lételemek (KV, cigi, bicikli, nő színház) hogy használhassuk mi is az excelt.
Még annyit még, hogy végletekben gondolkodsz. Aki gyári munkás az A1-ről A2-re való pislogás közben alszik el és így kel, hozzáadott értéket nem teremt, és mindemelett ő NEM válik jobbá/többé/profibbá munkája által, csak évente kap egy másik kódot, A1 helyett A2-öt. Pedig ezt így kijelenteni nem lehet.
Amire én gondolnék, és a személyes empriría ezt támasztja alá hogy a munka a drog e tekintetben; a kv, cigi csak eszköz hogy az elért siker által kielégülj) Talán ez az Y generáció sajátja. És a gyári munkás is Y generációs, ha visszanéz profi értékteremtő értékrend reggel a tükörben, ha nem.
Értem én értem, csak el nem fogadom.
Tibi
Dátum: 2010. október 11. hétfő
Idő: 15:19
TFH_1:
A fogyasztó számára a termék/szolgáltatás érték –> a gyár értéket állít elő –> a gyár a benne dolgozókból áll, tehát a dolgozók is hozzájárultak az érték előállításához. (Legyen szó 10 avagy 200 munkásról).
TFH_2:
Amennyiben a munkás a feladatát lelkiismeretesen, szorgalmasan végzi, úgy a saját területén egyre jobbá válik, tehát a személyes értéke is növekszik “a tapasztalata, a többlettudása, vagyis a saját munkája által”, függetlenül attól, hogy ezt jelölik-e kódokkal, avagy sem. Pislognia nem nagyon érdemes, mivel azok számára, akik róla döntést hoznak, sok esetben nem több, mint egy egyszerű karaktersor egy akár több százas listában. Annyit dolgozik, amennyit kell, a lényeg, hogy betartsa a határidőt; hibáznia nem ajánlott.
Lehet, hogy a „másét építi”, viszont e mellett olyan élményekre tehet szert, amit más körülmények között, az adott időszakban valószínűleg nem tudott volna elérni. (Feltételezvén, hogy a „munka” csak eszköz, nem pedig cél.)
toxxx...
Dátum: 2010. október 19. kedd
Idő: 09:53
Azért a tapasztalat azt mutatja, hogy nem árt egy munkahely sem, beosztottként, amiből meg lehet élni. A Business Heroság drága hobby.
Galla
Dátum: 2010. október 19. kedd
Idő: 11:21
Annyira nem drága – legfeljebb az ügyfélnek -, főleg ha az ügyvezetőknek van tanulói jogviszonyuk és nincs alkalmazott a cégben (ekkor ugyanis csak könyvelési díja van, meg a webtárhely bérlés)
Marci
Dátum: 2010. október 26. kedd
Idő: 21:40
Használati utasítás a bejegyzés olvasásához:
Aki multinál dolgozik és racionálizálni szeretné a néha elhibázottnak tűnő döntését (hosszú túlórák, indiai kollégák kiejtése…), csak a kommenteket olvassa el.
Aki saját vállalkozást alapít és racionalizálni szeretné a néha elhibázottnak tűnő döntését, csak a cikket olvassa el.
Aki meg bepillantást szeretne nyerni egy n egyenlő igenkicsi mintán keresztül a pályakezdő közgazdászok dillemáiba, az olvasson el mindent.
De mivel ez egy komment, ágálok én is a multi mellett, hogy segítsek kiegyensúlyozni a cikk egyoldalúságát:
Az én költség-haszon elemzésem során a következő billentette a mérleg nyelvét a multi felé:
1) FTH.: Az agyam 20-30 év között a legbefogadódd, nekem most az a fontos, hogy a lehető legtöbbet tanuljak, legtöbbet lássak… stb.
2) Hogy ezt ki tudjam használni elengedhetetlen, hogy az időm nagyrészét ne ügyfélszerzésre és marketing bullshit gyártásra kelljen fordítanom, hanem projekt leszállítással tölthessem (és ez szerintem óriási előnye az A1-es létnek) érdekes, a magyar piacon (még jobb, ha az európai, esetleg világ) nagy súllyal bíró, ezért meghatározó cégeknek dolgozva.
3) Így felszedhetek egy csomó olyan tudást, ami szó se róla, sokszor józan ésszel is megoldható lenne, csak így egy óra, amíg mondjuk egy német kolléga gyorsan elmondja, míg magamtól eltöltenék rajta két napot.
Mondjuk egy példának ez elég, de persze beszélgethetünk róla, szeretem az ilyen vitaindító írásokat…
…ennél már csak a kiegyensúlyozott vitaindító írásokat szeretem jobban:)
wjani
Dátum: 2010. november 24. szerda
Idő: 12:59
Nem olyan fekete és fehér semmi. Nem kritizáltam, nem húztam le, csupán véleményt alkottam. Éles, “reszelős”, kissé egyoldalú véleményt, ami azonban gondolkodásra bírta az Olvasókat.
És tényleg nem fekete és fehér a történet, amit a blogoló is pontosan tud:):
http://www.fn.hu/vallalkozas/20080403/multi_nem_mumus/
DJani
Dátum: 2011. január 8. szombat
Idő: 20:33
“A pénz ahhoz kell, hogy meg tud venni a drogokat, a drogok (KV, cigi, bicikli, nő)ahhoz kellenek, hogy meg tudd csinálni az exceleket, az excelek ahhoz kellenek, hogy szerezz pénzt.”
Nincs saját cégem de a fenti körforgásban magamra ismertem.. Az exel bizergálásért ugyanúgy kapok pénzt, és csak annak bizergálok, aki megfizet.. A fizetséget a fent említett drogokra költöm, hogy tovább tudjak bizergálni…
Az egyetlen különbség, úgy közgazdászosan megmondva az eltérő kockázatvállalási hajlandóság… A bátrak bevállalják, hogy 1-1 hónapban semmi máskor meg a kánaán…
Én még nyuszi vagyok, de lehet egyszer naggyá és bátorrá válok..