Ha nem muszáj? Ne fájjon? Ezt egy nővér mondta, és nagyon megtetszett a mottó. De ez azt jelenti, hogy a fájdalmat valamivel csillapítani kell, valamivel, azaz kábító szerrel. Már az is sok, hogy a felmerülő fertőzéseket, bacilusokat antibébivel (antibakteriális készítmény kórházi szlengben) kezelik, vénásan naponta 2-4 alkalommal infúzióval vegyítve folyatják a betegbe (belém is, két hét után már egy baci sem volt benne, jó baci sem)…

Mikor és milyen szereket kaptam?

Nem fog fájni...

• Befekvéskor szép fájdalmaim voltak, kaptam egymás után őket. Egyet jegyeztem meg, a legerősebbet: Dolargán. Elsőre elaludtam tőle, a harmadik már csak 15 percig hatott.
• Ezután egy 10-12 cm-es tűvel megbökték a vesémet (hogy enyhítsék a fájdalmamat, és enyhült is). Bőrérzéstelenítést kaptam, és 2%-os Lydocain helyi érzéstelenítőt. Sajnos nem hatott, én úgy éreztem, úgyhogy fájt. (Azért mondom, hogy nem hatott, mert később még kétszer megismételték ezt a folyamatot, és akkor alig éreztem fájdalmat, bár egyszer majdnem elájultam a kimerültségtől.)
• Összesen 20 napon keresztül volt lázam, két szakaszban 16 napig és 4 napig. Jó, talán nem kábító szert, de Algopyrin-t kaptam rá. Azért merem ide sorolni, mivel a 16 napos etapban naponta legalább 5-öt vettem be (tablettában vagy injekcióban), egyszer 9-et. Ez eléggé kimerítő, álmosító.
• A 16 napos lázas szakaszból a nagyját végigköhögtem, tüdőgyulladást állapítottak meg. Egyik este az éppen ügyeletes orvos azt mondta, hogy a köhögés csillapítására kiváló a morfium (aki ezért szeretne köhögni, ne tegye, nem ez az első lépés a megszüntetésére). Ne aggódjak, nem szokom rá. Jó. 2 ml morfiumot 20 ml infúzióval hígítottak, és ebből kaptam 2 ml-et. Életem első kábítószeres élménye. Éreztem a furcsán kellemes fájdalmat a nyakamban, és elkezdtem emelkedni a szobában. Nem kértem még egyszer, de kaptam egy plusz adagot, ugyanis egyszer úgy aludtam, hogy a légkondi ráfújt a vállamra, eszméletlenül fájt. A morfium után nem emlékszem, azt hiszem álomba kábultam.
• Utána a köhögésem csillapítására fizikai megoldást is bevetettek, ugyanis folyadék gyűlt fel a tüdőmbe, így háromszor megszúrtak, és lejött majdnem 1 liter valami. (Elég furcsa volt nézni, ahogyan belőlem folyt.) A megszúrás előtt Lydocaint kaptam meg valamit, ami kicsit elkábított.
• Végre megműtöttek. Utána kezembe nyomtak egy gombot azzal az instrukcióval, hogy nyomjam, ha fáj, és már folyik is a cucc. Én nyomtam, előtte azért megkérdeztem, hogy nem tudom-e véletlenül túladagolni magamat, a gép nem engedi. Az emó volt, ekkor tudtam meg, hogy az emó nem csak a sötét hajú és világnézetű irányzatot jelenti, hanem MO-t, azaz morfiumot is. Annyit elmondhatok, hogy az a nap elég ködös, állítólag többször beszéltem az orvosommal, és fel is hívtam pár embert, szerintük érthető és értelmes voltam.
• Vissza kellett egyszer menni, mert szétnyílt a seb. A varrás előtt szintén 2%-os Lydocain-t kaptam. Az első öltést teljes erejével éreztem, már az első szúrás után. A doki azt mondta, ezt már befejezi így, utána kaptam még egy Lydocain-t, bár elpanaszolta, hogy ennyivel már simán műthetne. Az sem nagyon hatott a maradék három varratra (talán a sok emótól?), így csak annyit mondok: Mit nekem Rambó?

Ha nem muszáj, ne fájjon? Rengeteg pénzt költünk fájdalomcsillapításra, amikor fáj, rengeteg pénzt megadunk az enyhítésére, mégis, jó ez így nekünk? Ez legális, és igen, én is örültem neki. Nem szoktam rá semmire, nem szedek semmit jelenleg. Azért is, mert én úgy gondolom, hogy néha igenis jó, ha fáj. Így jelez a testem, hogy mit szabad, és mit nem, hogy mi nem jó nekem.

Igen, ha valaki megkérdezi tőlem 2011-ben, hol nyaraltam tavaly, akkor biztos azt mondom, hogy kórházban. Persze nem javaslom neki ezt a módot, de jobban belegondolva, nyaralás volt. Eddig összesen 41 napot feküdtem bent, nem is tudom az idejét, mikor voltam ennyit szabadságon!

Látom magam előtt a prospektust:

Holiday

Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 belvárosától 5 percnyi sétára található szállás, pihentető környezetben, 3 ágyas légkondicionált szobákkal. Naponta háromszori takarítás, így a higiénia maximális (hipochondereknek is ajánljuk), napi háromszori étkezés (kontinentális reggeli és vacsora), csinos és odaadó személyzet figyel minden mozdulatára. Bármely felmerülő problémát azonnal „orvosolunk”, a gyógyszerektől kezdve a fájdalomcsillapítókig bezárólag mindent biztosítunk. Foglalja le most 2010 legjobb ajánlatát!

Na jó, lehet, hogy nem ajánlanám, de nekem tényleg ez volt a nyaralásom. És olcsóbb egy üdülőhelynél, vagy akár csak az otthoni létnél is. Hogyhogy, milyen költségektől kímélem meg magamat?

• Reggeli: 100 g kenyér vagy kalács, 2 kifli (60 HUF); vaj vagy lekvár, májkrém (60 HUF); 330 ml Milli tej, kakaó vagy kávés ital (190 HUF). Az összesen: 310 HUF
• Ebéd: két fogásos, plusz vagy alma, vagy milli túró rudi: 700 HUF
• Vacsora: nagyjából a reggeli, csak nincs ital, cserébe adnak almát vagy zöldséget. Néha azonban egész érdekes dolgokat. Például 250 grammos Milli magyaros vajkrém. Átlagosan olyan reggeli színvonalú az ára: 310 HUF
• Korlátlan mennyiségű tea (cukorral vagy a nélkül). Mivel egyébként ásványvizet, üdítőt, vagy gyümölcsitalt iszom hozzá, ezért nyugodt szívvel írok be 400 HUF-ot.

Ez naponta 1 720 HUF. 41 napra 71 520 HUF. De ezen kívül megspórolom még a villanyt, a fűtést, hűtést, a vizet, ellátnak gyógyszerekkel (aki szed). Igazán bizonytalan vagyok ennek a megítélésében, de biztos, hogy legalább havi 12-15 000 HUF (plusz a gyógyszerek). Az 41 napra még egy plusz 20 000 HUF. Megint egyéntől függő a szórakozásra költött pénzösszeg, de havi 15 000 HUF-tal számolhatunk, akkor 41 napra még 20 000 HUF. A személyzet munkája megfizethetetlen. J

Ez durván számolva 110 000 HUF (41 napra), egy napra 2 700 HUF.

Azért van negatív oldala is, a legjelentősebb ezek közül a munkabér kiesés. Táppénzen (a sok eset közül vegyük a főszabályt) a kereset 60% jár. A „spórolás” egy hónapban 80 000 HUF. Tehát nekem addig érte meg ez a „nyaralás”, amíg a táppénz alapjául szolgáló nettó átlagjövedelmem (X) egy hónapra nem nagyobb, mint 200 000 HUF. (X*(1-0,6)<80 000 HUF; X<80 000 HUF/0,4) Jelenleg nem nagyobb. Jó, jó, vannak ténylegesen felmerülő költségnövekmények, illetve plusz költségek is. A telefonszámla nő (ha lenne internet, akkor nem jelentősen), plusz ott van még a hála kifejezésének a kérdése is, de ezt mindenki döntse el maga.

Tehát nyaraljunk kórházban!

Amikor új helyre kerülünk, hiányoznak a megszokott, mindennapi tárgyak, lehetőségek. Ugyanez a helyzet a kórházi befekvéssel is. Kevésbé kellemes, mint nyaraláson, külföldi tanulás során átélt lemondás a szokásos tevékenységekről, mivel általában nem önszántunkból döntünk e mellett. Már az is problémás, hogy egy teljesen más környezetbe kerülünk, az csak tetézi a bajt, hogy tűket szúrnak belénk, lázat mérnek, korán keltenek, korán van villanyoltás…

Infománia

Mi hiányozhat? A tv? Nem jellemző, ahol eddig jártam, ott legalább egy helyen volt lehetőség az ilyen fajta kikapcsolódásra. Biztosítanak hűtőt, könyveket, tisztálkodási lehetőséget, napi háromszori étkezést. Egy szóval mindent, ami ahhoz kell, hogy az alapszükségleteket kielégítsék. Viszont a XXI. században – szerintem alapszolgáltatás – nincs internet. Nem lehet megnézni az e-maileket, a friss híreket, közösségi portálokat, azaz nem lehet kitekinteni a világba. A bezártság érzetét eléggé növeli ez. Először arra gondoltam, hogy talán nincsen bent az osztályon, de a számítógépeken használt programok több kórház által elérhető adatbázisok adatait kérik le. Akkor olyan drága lenne? Végeztem egy apró számítást: ahol én voltam, azt simán lefedi 4 router, ez mondjuk 50 000 HUF a kábelekkel együtt, a beszerelési költség nem nagy, mivel legalább 3 számítógép van a folyosókon. A beállítása egyszeri költség, biztos nem több mint 20 000 HUF, a többi szoftverhez pedig úgyis alkalmaznak számítógépes szakembert. Az internetért meg már úgyis fizetnek. Ez összességében nem sok, mivel a fülbe bedugós hőmérők nagyjából ennyibe kerültek (sajnos ennek ellenére nem is annyira pontosak). Nem azt mondom, hogy filmet néznék az interneten, de legalább akkora sávszélességet biztosítsanak, hogy az e-mailjeimre tudjak válaszolni!

Jó, az internet kemény kérdés, de mégsem ez volt a legproblematikusabb. Amikor befeküdtem, nagyon, nagyon meleg volt, június eleje-közepe. Éppen másnapra terveztem a hajvágást, hát nem jött össze. Megtudtam, hogy a kórházból nem mehetek ki – hivatalosan –, mert ha bármi történik velem a kórház falain kívül, mentőt kell hívni, és felelősségre vonják az orvosokat, nővéreket, portást, hogy miért nem fekszem bent? Nem mint ha nagy lett volna az esélye, hogy rosszul leszek azon a 200 méteren, de nem akartam kockáztatni. Már lemondtam arról, hogy labancom megrövidül, amikor a barátaim felajánlották, felhajtanak egy fodrászt, aki hajlandó bejönni. Másnap meg is történt a nyírás, a kedves fodrászhölgy egyszerűen bejött látogatási időben, és a mellékhelyiségben megszabadított a feleslegemtől. Egyszerűen csodálatos érzés volt végigsimítani a sokkal hűvösebb fejbőrömön, és megérte az árát is. Szokásos díjat kért (1 300 HUF), de örömmel adtam neki 2 000 HUF-ot, ezzel háláltam meg a kiszállást. Az orvosom egyszerűen nem hitte el, amikor látta a rövid hajamat, hogy igazi fodrász vágta, szó szerint idézem: „Hát ezt nem hiszem el, ez beszarás!” Elsőre nekem is furcsának tűnt az ötlet, szóval megértem a reakcióját, de ennyire elképzelhetetlen lenne? Hogyhogy egyetlen fodrász sem csapott le eddig erre a lehetőségre? 20-30%-kal többet kérhetnének a vágásért, még ha ebből a felét oda is adják a kórháznak (de szerintem e nélkül is dolgozhatna), akkor is megéri legalább azoknak, akik egyébként is a közelben dolgoznak. Munka előtt vagy után beugranak, és legalább eggyel többet vágnak.

Ekkor kezdett beindulni a fantáziám, mit lehetne még a kórházakba szolgáltatásként bevinni nagy haszonnal, hiszen a szolgáltatást nyújtó monopolista. Na jó, igazából akkor gondolkodtam el rajta, amikor szemtanúja voltam annak, hogy egy feltűnően kevés ruhával rendelkező hölgy bement egy férfi beteggel egy üres helyiségbe, a hölgyet bekísérő pedig az ajtó előtt álldogált ezalatt. Egy másik esetben – mesélte egy nővér – a bekerülő női beteg első mondata: „Hol van itt a szolárium?”

Szóval mit szolgáltassunk minden kórházban? Jacuzzi, szolárium, kozmetika, fodrászat, újságárusítás, mozgó büfé, … Ha valaki megvalósítja, részesedést kérek

Elérkezett a kórházból való szabadulásom harmadik napja. A „börtön” hosszú rabsága után az otthoni környezetben kicsit felszabadultabban élhettem be a rendelkezésre álló teret, viszont nem problémamentesen…

Néééé-nóóóó

Az oldalamon lévő 15-17 cm-es vágást nézegettem a kötéscserénél, és bizony meglepődve vettem tudomásul azt a fejleményt, hogy a heg mérete napról napra kisebb és kisebb. Nem, nem új csodakenőcsöt találtak fel, és kísérleti fázisban lévőt sem alkalmaztam, és nem, nem is ment össze. Egyszerűen szétnyílt, szerda estére a hossza már elérte a négy centimétert, és bizonyos álló- és fekvő helyzetekben a szélessége is kezdett vetekedni a Grand Canyon-éval. Nem mondom, most már értem, honnan ered az a mondás, hogy „Belelátok a vesédbe”, biztos egy orvos találta ki, aki érzéstelenítő nélkül operált, és elhitte, hogy minden igaz, amit a páciens állít.

Mi ilyenkor a teendő? Vissza a kórházba kocsival? Hívjak mentőt, vagy előbb inkább az ügyeletet? Végül is az utóbbit választottam. Megnyugtattak, hogy jól össze vagyok varrva, „csak” a bőröm vált szét, menjek be másnap, megnézik. Még jó, hogy nem hívtam mentőt, megspóroltam az adófizetők pénzét. Ma be is ugrottam, összevarrtak.

Az érdekes rés az, hogy a nővérke mondta, nyugodtan hívhatok legközelebb betegszállítót. Alaposan elgondolkodtam rajta. Nem tudom, hányan ismerik a rendszer működését, mert elég érdekes. Négyszer utaztattak máshova (vizsgálat céljából), legalább megnéztem a várost. 4-5 betegszállítással foglalkozó cég van Baranyában, amelyek működését az OEP támogatja. Ezen kívül természetesen ott van az OMSZ (Országos Mentőszolgálat), amelynek kizárólagos jogköre a baleseti segélynyújtás. Tehát ha közterületen történik veled valami, tuti, hogy ők jönnek. Természetesen betegeket is szállítanak, de általában a súlyosabb eseteket. A betegmozgatás úgy működik, hogy megrendeli a kórház a szállítást, részletezi, mennyire sürgős, kell-e ápoló, mentőorvos, ilyenek, és jön az autó. Én mindig a 2 órán belüli kategóriába estem, általában tartották is magukat ehhez a határhoz. Egyszer utaztam ultramodern, légkondicionált mentőben (nem OMSZ-es volt), a többi nem annyira jól felszerelt. Általában kettesével viszik a betegeket, felszedik a másikat útközben, így jobb a kihasználtság. Persze az utasnak nem mindig öröm az útitárs. Egyik alkalommal, miután bevitték a beteget a kórházba a mentősök (igen, OMSZ), a beszédükből kihallottam, hogy az az asszony még aznap meghalt. Megéri így utazni, megéri ez a lelki megterhelés? Nem tudom. Időben sem olyan jó, ugyanis a visszaúton négy esetből háromszor több mint másfél órát vártam, kétszer én voltam az utolsó beteg a rendelőben, az asszisztensek miattam nem tudtak hazamenni.

Szóval ennek tükrében döntöttem úgy, hogy mentő nélkül megyek be. A Kati (édesanyám) vezetett, a döccenőkön eléggé fájt a sebem, de mentőben sem lett volna sokkal jobb. Mennyit spóroltam meg az államnak? Csak tippelni tudok, 4-7 000 HUF-ot? (Tipp: összes OEP-es költséggenerálásod megnézhető a www.oep.hu oldalon, csak bejelentkezel az ügyfélkapus jelszavaddal, ­ tehát kell olyan ­majd a TAJ-számoddal lekérdezed az adatokat. Nálam májusi az utolsó feltöltés, úgyhogy még nem tudom.) Mennyibe került ez nekem?

• benzinköltség a kórházig és vissza: 20 km * 20 HUF = 400 HUF
• parkolási díj: nem éri meg a Megyei Kórházban, első fél óra ingyenes, utána minden megkezdett óra 400 HUF. Ebben az esetben 2 óra * 400 HUF =800 HUF
• megtakarított idő: potenciális idő betegszállítás esetén (személyes becslés, beleszámítva, hogy otthontól a Megyeibe, onnan az Urológiára, onnan haza) 6 óra – valójában eltelt idő 3,5 óra = 2,5 óra

Megéri, jól jártam? Jól járt a Magyar Állam? Nem tudom. Annyi azonban biztos, hogy nekem megéri az 1 200 HUF áldozat azt, hogy nem kellet még 2,5 órát várakoznom a különböző helyeken. Legközelebb is autóval megyek. Jól döntöttem, jól fogok dönteni?