A pénz ahhoz kell, hogy meg tud venni a drogokat, a drogok ahhoz kellenek, hogy meg tudd csinálni az exceleket, az excelek ahhoz kellenek, hogy szerezz pénzt. Ez a folyamat mindennapos a Crudus tagjainál, tulajdonképpen a porteri értékteremtés újradefiniálása egy fiatal, tehetséges, motivált és magabiztos üzleti tervező cégnél, Nálunk.

Az Y generáció tagjai vagyunk mindannyian a cégben. Ez sok mindent megmagyaráz, és sok mindent nem. A napi életmódunkra a 40-es generációtól felfelé (tehát a délutánosok) értetlenül tekintenek. Futunk, rohanunk, beszélünk, nincs munkaidőnk, lógunk a neten, nem vagyunk házasok, mindenhol lakunk, nincs saját házunk, és imádjuk amit csinálunk. Két kanállal éljük az életet: károsan, egészségesen, sikeresen, sokféleképpen egyaránt.

Sok kortársunk néz ránk nap, mint nap értetlenül, hogy mi a frászt akarunk mi egy induló vállalkozással? Ott van az egyetemen felrajzolt “ragyogó” és sokak szerint egyetlen karrier és életpálya:

“Töltsd meg az önéletrajzodat, tudj angolul, add el magad, menj el egy multihoz, vagy ülj be az államigazgatásba. Ha (talán, lehet, esetleg) 40 évesen már meguntad, akkor majd a már meglévő kapcsolati hálódból indítasz egy vállalkozást, ami az akkori barátaid által “leejtett” munkákból, tisztviselőknek visszajuttatott “jutalékból”, keresztbeszámlázással még gazdagabbá és elégedettebbé fog tenni.”

Cél

A Crudus tagjaiként mi mást gondolunk életképes élet és karrierpályának. Nincs biztos munkahelyünk, nincs nettó és fix 160 000 Forintos havi fizetésünk, nincs csili-vili céges autónk, nem tudunk hosszan diskurálni fennkölten céges szokásokról. Ezek helyett nálunk előfordul, hogy havi 80 000 Forintot keresünk, van hogy 300 000-et, nem kell a főnökre csábosan vagy csávósan pislogni, hogy A1-ről A2 szintre lépjünk, hanem egyszerűen csak jobbakká, profibbakká válunk a tapasztalatunk, többlettudásunk vagyis a munkánk által. A táppénz helyett mi tudatos pihenéseket és regenerálódást tartunk, amit előre tervezünk, megbeszélünk egymással. A napi munkamennyiségünk nem órában mérhető, hanem árbevételben, hiszen a túlórát és a bénázást az ügyfél nem fizeti meg.

Egy drog a sok közül...

Szabadok vagyunk a szó nem költői értelmében, hanem a kötöttségek tekintetében. Ez a szabadság azonban nagyon drága, mert hasonlóan az élsportolóhoz, addig kell felépíteni az egzisztenciánkat, amíg azt bírjuk szuflával, vagyis amíg bírjuk égetni a gyertyánkat. Mert mint azt az elején említettem, a pénz ahhoz kell, hogy kv-t, cigit és egyéb függőséget jelentő legális szenvedélyeinket (bicikli, nő, színház, stb) kiéljük (drogok), a drogok kellenek a profi, jól megfizetett, értékteremtő munkához (excelek), és az excelekkel pedig lehet elölről kezdeni az egészet. Ha pedig ügyes (és nem szerencsés, az más) vagy, akkor minőségben és mennyiségben is fejlődsz percről percre “pénz, drog és excelek” tekintetében.